Cseresznye

A szomolyai rövidszárú feketecseresznye világszerte híres gyümölcs.

A faluban élő emberek sok szőlőt termesztenek, mivel a falu az egri borvidékhez tartozik. Ezek ellenére a falu a cseresznyéjéről lett híres, ugyanis sehol nem érik ebből a gyümölcsből ilyen fekete, mint a falu határában. Ez a gyümölcs általában pirosas, bordós színű, amikor beérik. De a mi cseresznyénk inkább fekete színű, mint piros, talán épp ez adja a különlegességét. Május végén, június elején, mikor beérik ez a zamatos csemege, sok gyereket lehet látni fekete szájjal.


Sajnos már egyre kevesebben gondozzák a cseresznyefákat, egyre több terület marad parlagon, egyre több az elhagyott, kiszáradt fa. A mai világban már szinte semmit sem becsülnek meg az emberek úgy, mint régen.

A közelmúltban két döbbenetes hírt hallottam ezen a téren. Az egyik a chilei cseresznye. Érdekes, hogy jobban megéri külföldről behozni, mint a hazai mezőgazdaságot támogatni. Pedig az országban megtermelt javak biztos, hogy nagyobb hasznot hoznának hazánknak, mint az ilyen külföldi támogatások.

A másik, a Starkl kert című mezőgazdasági csomagküldő újságban láttam, hogy reklámozzák az új árujukat, a szomolyai fekete cseresznyét. Érdekes dolog, mert nagymamám egyszer elültetett egy Szomolyáról vitt cseresznyefát a pár kilométerre lévő szomszédos Noszvajon. Mikor el kezdett gyümölcsöt érlelni a fa láttuk, hogy közel nincs olyan, mint ami nálunk érik.

Ez a régi hírnevet veszélyezteti. A faluban már több helyről hallottam egy történetet. Például egyszer nagyapámmal is megesett, hogy ment vissza szabadságról a katonasághoz és mivel még volt egy kis ideje elment nézelődni a piacra. (Természetesen nem a faluhoz közeli település piacán történt.) Egy kofa hangosan kiabálta, hogy „itt a finom szomolyai fekete cseresznye”. Nagyapám meglátta a feketének egyáltalán nem mondható gyümölcsöt, és ezt mondta: „ezt mondja maga szomolyai feketének?”

Majd előszedte a táskájából az otthonról hozott igazi szomolyai cseresznyét, mire a kofa: „tegye el gyorsan, ne rontsa az üzletemet”. Kérdem én ki rontotta kinek az üzletét?