Rece

Cérnából kötött háló, melyet a halászhálóéhoz hasonló, speciális tű segítségével készítenek. A megkötött és rámára feszített hálónak tömő- és huroköltéssel való mintás kitöltése útján áll elő a rececsipke.

Rececsipkéből készülhettek főkötők (Sárköz, Kalotaszeg, Alföld, Kisalföld), párna- és lepedővégek, ritkábban ing ujjába (Kalotaszeg), köténybe (Debrecen, Kecskemét) és lepedőbe (Felföld, Kalotaszeg) való keskenyebb betétcsíkok. Alkalmazható a rece szegőcsipkéül is, Magyarországon így csak a sokácok használták.

Az alapháló rendesen fehér, csak a sárközi főkötőké lehet fekete; a mintázás is nagy általánosságban fehér, a Sárközben krémszínű, sarkai lepedőszéleken, s a kalotaszegi főkötőkön tarka gyapjúfonálból való.

Nincs speciális recemintakincs: a régi stílusú hímzések és szőttesek motívumait vitték át a recére is. Kivételt jelent 1-2 egyházi vonatkozású figurális ábrázolás (Ábrahám- Izsák).

Rece az egész magyar nyelvterületen készült, jobbára mégis kisnemesi községekben és mezvárosokban.

Debrecenből 17. sz-i adatok szólnak rece előkötőkről, 1680-ban egy kecskeméti asszonynak négy „előkötőjéből kettő volt recés”.

Irodalom:
Malonyai Dezső: A magyar nép művészete (I., Bp., 1907)
Papp László: A kecskeméti viselet múltja (Népr.Ért., 1930)
Fél Edit: A Néprajzi Múzeum 1963-64. évi tárgygyűjtése (Népr.Ért., 1965).